2011. május 18., szerda

Minimalista recept: reprodukálható, ehető kenyér bő egy óra alatt

Ez a recept már a türelmetlen háziasszonyoknak és háziembereknek is reprodukálható, nincs benne semmi szertartás, faxni. A sütemények sütése sokkal macerásabb. 

Eszközök, hozzávalók:

A sütéshez:
- Panasonic Dimension 4 Mikrosütő (forró levegős program, 230 fokon);
- megmagasított alacsony, kerek sütőrács;
- kerek, nyitható, felfelé táguló fém tortaforma sütőlap gyanánt;
- egy vízzel megtöltött jénai fedél a mikró forgótányérjára;

Az előkészítéshez:
- Elektromos mérleg;
- dagasztótál;
- féloldalasan ívelt tortasimító lap (az enyém a Fackelmanntól van);
- Kézi mixer dagasztófejjel (Bosch, ötfokozatú);

- adagoló kanalak;
- félliteres mérőedény;
- vizező ecset.

Hozzávalók:
- búzaliszt - 350g;
- fehér rozsliszt 75 g;
- teljes kiőrlésű rozsliszt - 75 g;
- sikér 10-14 g;
- só 12 g
- cukor - egy kiskanál;
- élesztő
- víz 300 ml.

A száraz hozzávalókat az élszető és a cukor kivételével belemérjük a mérleg edényébe, majd az egészet beborítjuk a dagasztótálba. A félliteres mérőedénybe kimérünk 300 ml meleg vizet (40 fokosnál ne legyen melegebb). A cukrot és az elmorzsolt élesztőt a vízbe szórjuk, elkeverjük, majd beöntjük a dagasztótálba.

A mixerrel elkezdjük az anyagok összedolgozását. Alacsony fordulaton érdemes indítani, hacsak nem akarjuk a konyhában is elosztani a még porló nyersanyagot. A tészta összeállásával arányosan növeljük a fordulatszámot. Amikor már majdnem minden lisztet felvett a tészta, akkor leállunk egy kicsit, és a tortasimítóval levakarjuk a még be nem dolgozott anyagot az edény faláról és azt is bedolgozzuk.

Körülbelü öt perc után a tészta már homogén, selymesen csillogó és szálat húz. A dagasztással készen vagyunk. Ha jól dolgoztunk, akkor a tészta csak kicsit fog ragadni, és a tortasimítóval noszogatva hamar le fog jönni az edény faláról. Ez a vízmennyiségtől függ. Érdemes pontosan mérni (taspasztalat).

A kész tésztát kézbe véve ütögetjük, pofozzuk, gyúrjuk. Az edénybe visszahelyezve ki tudjuk alakítani a cipó formáját. A kilapított anyag széleit a közepe felé visszahajtva nyomkodjuk. Ez lesz a kenyér alja.

A kész labdát a sütőlapra helyezzük, eligazgatjuk. A tortasimító elegendően éles szerszám, azt bevizezve, késként használva, megejtjük a kenyéren a metszéseket.


Az így elkészült kenyeret vizzel beecseteljük, lezárjuk a felszínt. A tészta kelése közben keletkező gázbuborékokat így bezárva maradnak.

A kelő kenyeret erősen figyeljük. Körülbelül 10-15 perc után a kenyér már jelentős mértékben megkelt. Mivel a kelés folyamata ennyire gyors, nincs idő a sütő előmelegítéssel játszani. A kenyeret betesszük a hideg sütőbe, és az előmelegítést is beszámítva egy órát adunk neki.Körülbelül háromnegyed óra múlva már meg is sült.

Ha megsült, akkor rácsra tesszük (nekem a mikró kerek, magas rácsa adja magát), és rendesen megmosdatjuk vízzel. Ettől lesz szép fényes a kenyér, és végül puhább a héja.



A becsült időszükséglet hetvenöt perc. Az elkészült végterméket egészen ehetőnek mondják.

2011. május 11., szerda

A bolti lisztekről és az ő sikertartalmukról

Mostanában egyre tömörebb kenyerek készültek. Szombaton egy közönséges fehérkenyeret sütöttem. Annyira felbosszantott az előző kenyér tömörsége, hogy megnöveltem a sikéradagot körülbelül a másfélszeresére.

A kenyeret sütőformában sütöttem. Így könnyen nyomon követhető a kenyér magasságának változása kelesztés és sütés közben. Jelzem, ha sütőformát használunk, akkor sem árt a kenyeret lezárni, attól magasabb lesz.

A kenyér még a mai napon is ehető volt és kezdett a struktúrája a felfújt kenyerekhez hasonlítani.

Tegnap egy házi jellegű kenyeret sütöttem húsz százalék rozsliszt tartalommal. A sikéradagot megdupláztam. A kelesztési időre jobban kell figyelni, mert hamarabb túlkel a tészta. Ez is történt. A dupla sikéradag hatására a kenyér szebb lett, a struktúrűja egyenletes maradt, de a lyukak nagyobbak lettek.

Program gyanánt a sikértartalom emelésének a hatását fogom vizsgálni. Érdeklődve várom, hogy vajon mennyi sikér is kell egy BL-55 búzalisztből készült kenyérbe, hogy a régi kenyerek jellegzetességeit reprodukálni lehessen.